dagonya

E nehézkes nekirugaszkodással Péterről kell írnom, aki ígéretesen nősült be az egyik legnagyobb hazai állami vállalat vezérigazgató-helyettesének vejeként egy jó állásba, s onnan dobbantott mind feljebb. Rövidesen el is válhatott, mert karrierje már megállíthatatlanul tört fölfelé. Őt is férjnek szemeltem ki. E hadművelet során sok kellemes órát töltöttünk együtt, egy bizonyos hétvége nagyon emlékezetes maradt. Meggondolatlanul víkendezni hívott: csónakkal eldörrentünk a Dunán a Senki szigetének nevezett fövenyre, táborozunk, éjszakázunk, majd másnap hazacsorgunk. Az ehhez hasonló megpróbáltatások nem voltak épp kedvemre valók, mert nézzük csak a praktikus szempontokat: Nem lehet csinosan, sminkkel nekivágni a túrának, este szúnyogok hadával kell birkózni, nincs fürdőszoba, zene, és a többi. Mindennek a tetejébe azt kérte, hogy ne maceráljam, pihenni akar. Azon ne múljon, babám! Szombaton reggel találkoztunk a kikötőnél, parányi csomaggal érkeztem, hogy hivalkodjam vele, egy vérbeli kempingezővel van dolga, s nemcsak a bárokban, hanem a kagylós parton is feltalálom magam. Szótlanul beültünk a katamaránba, és hamarosan szeltük a habokat. A Senki szigeténél kikötöttünk, sátrat vertünk, megettük a kosárkából az elemózsiát, dugtunk egy közepeset, aludtunk, másnap úszkáltunk, napoztunk, aztán összepakoltunk és csendesen hazahajóztunk. És mindeközben egy árva szót sem szóltunk egymáshoz. Annyit sem, hogy „Kérsz sört?” Úgy maradt meg bennem ennek a hétvégének az emléke, hogy nem kell mindig mindent agyonragozni. Ha nincs mondanivaló, megosztanivaló, akkor minek csacsogva-fecsegve tupírozni a semmit? Nem hiányzott onnan egyetlen mondat sem, mégis helyén volt minden. És teljesült a vágya: nem maceráltam. Találkoztunk még párszor, aztán komolyan becsajozott (azért be, mert újfent egy potentát kapcsolatot épített ki, talán a biztosabb karrier reményében), majd megnősült, s ma az egyik energiacég tulajdonosa. Ókor-ókor kapok tőle pr-képeslapot karácsonyra, de szigorúan a céges protokoll szerint, ami a munkám miatt kijár.

Egérke ebből is tanult. Ennek a későbbiek szempontjából van jelentősége, hiszen a sajt illúziójával jóllakni indult.

Kedves G.!

 

Nem a szerdai nap, a csütörtöki átverés keltette az indulataimat. Az lett volna a hab a tortán, vagy a pont az i-n, amire már rég készültem. Hetek óta. Ezért volt a meghitt tökfesztivál, a kecskeméti szentségtelenkedés, és a rég álmodott,  méltó, hármas befejezés.

Nagyjából azóta sejtem, hogy elveszítlek, amióta a „párodat” keresed. Negyven levél…

Így van ez rendjén. Te is kapuzárás előtt pánikolsz, rendezni akarod az életedet, stabil kapcsolatot, biztonságot keresel. Csak közben olyan vagy, mint aki a sztrádán tövig nyomja a gázt, és csak előz, előz.

Hát persze, hogy elengedlek. Járd az utadat, keresd, amit meg akarsz találni, s ha megleled, talán, de csak talán boldognak érzed majd magad. „Néha ki kell zökkenni a hétköznapi egyentevékenykedésből, félre kell tenni a sablonokat, formulákat. Úgy  érzem, ha nem így teszek, akkor gyorsan és rosszul öregszem meg.” – írtad (nem kiemelve a szövegkörnyezetből!), és azt hiszem, most az egyszer tévedsz. Nyitni akarsz, de közben virtuális térben élsz, és ezzel körbefalazod magad. Csalóka ábránd, hogy zúdulnak az instant üzenetek, a mindenre elszánt levelek: lidércezik veled az élet, s közben észre sem veszed. Egy darabig még ámítod magad, hogy ezt keresed, majd elbizonytalanodsz, amiért megcsal a sors, végül belefásulsz, s hagyod magad sodródni üzenettől a nő öléig, mocsártól a magányig. És közben elveszíted az egyetlen embert magad mellől, mert kandúrosan most azt gondolod, megérett már a minőségi cserére. Benned őszül meg az élet, anélkül, hogy megélnéd, s ezernyi levelet és e-mail-t kapva is magányos maradsz.

Azt mondod féltékeny vagyok. Ó, igen. Stellákra Terkákra, Riákra és mind a többire, mert nincs hozzád közük, nekem viszont van: szeretlek, suttogom megszégyenülten, s úgy érzem magam, mint aki védtelen és meztelen, csak mert bevallom, kimondom. Hagyjad csak, hogy fájjon, én is hagyom, mert ez legalább valódi érzelem, őszinte és igaz.

Hát mérlegelj.

Nekem leszel fájdalmas novella.

Klári

(nem pedig öreganyád)

 

Levél G.-nek

Zarándokom!
Ments isten provokálni. Már az is sok, amit kaptam:  legfontosabb és legstabilabb. Egyelőre ennyivel megelégszem. Pár év múlva meg visszatérünk a részletekre.
A hölgykoszorú nagyon szűk. Nem mást keresnek, csak egymás társaságát. Végigböngészve az adatlapokat majdnem mindnek van úgymond stabil kapcsolata. De majd alakul valami. Még nem kattintottak egyszer sem, viszont folyamatosan 24 órában leveleznek egymással. Saját pszichológus, jogi tanácsadás.
Sikkantottam, amikor törülközés közben felfedeztem a jobb combom belső oldalán egy harapásnyomot. Megjelöltél, mint vadak a területüket. Remélem, megmarad pár napig.
Megtaláltam a szót: barátnő. Talán ez a jó státusz. Szóba jöhetett volna még a kedves, de az olyan gejl, és a párom is, de annak kellemetlen mellékíze van, nem? Le nem írom, ki nem mondom!
Nem akarom túlzásba vinni ezt a levelezést, mert tudom, hogy nehezen találod a betűket (olykor a szavakat is, a szeretem szót nem is ismered...), és a privát szférádat sem akarom bombázni. Hébe-hóba, ókor-ókor egy levélke. Jobb, mint az instant üzenet, mert ez valódi, személyes és intim. Talán belefér még az áhított érett-okos-ötvenes szeszélyeibe.
Az előrejelzés szerit csodás időnk lesz: húsz fok, napsütés. Sokat fogok fényképezni. Enni. Aludni. Sétálni. Beszélgetni?
Csak szólj, mindig, ha elveszítem a mértéket, mert nehéz időszakomat, a magam számára megnehezített napjaimat élem. Tudod, dagonya, ami ha nincs, keresek egyet.
Jó pihenést, horpassz egyet helyettem is.
Barátnőd (ez sem jó szó, így leírva már látom, másik kell)

 

Levél G.-nek
A feleséged akartam lenni.
 

Levél G.-nek

Emberem, kedves!
Már mért zavarognál? Reggel-este első dolgom, hogy megnézzem, van-e tőled levélke. És úgy örülök a borítéknak, mint amikor csokit rejt a Mikulás a cipőmbe.
Próbálom, próbálom akkor megélni a dolgokat, nem előtte és utána, de ahhoz, hogy ez a szemlélet uraljon, minimum újra kéne születnem. Teszek - nagyon sokat - azért, ami nekem kívánatos, csak nem térül meg a befektetés.Az elvetéssel nincs gond, elutasítani még tudok.
A hölgykoszorú úgy jó, ahogy van, de mit kezdenél te ennyi ellenállhatatlan, okos, kívánatos, kicsit perverz nővel? Egy-kettővel megelégedhetnél.
Megváltoztatni? Téged? Az a hajó elment, babám. Se próbálkozás, se szándék, se semmi. Azt hiszem, elégszer tudtodra adtam:úgy kellesz/kellenél, ahogy vagy.

 

 

Barátnéd

 

Levél G.-nek
Vadász uram, a puskával!
Hogy lett nyúl (nyuszika) belőlem? És mióta álmodol te? És mióta jó hír, hogy a ****** ajánlatot tesz? És hogy jön az A. G. a Georges-hoz? És honnét a bánatos életből tudod, hogy a töltögetik a blogot, csak nem a Hölgykoszorú vendége voltál?
Ezernyi kérdés, amikre szívesen hallanám a választ. Majd fogom, mert szerdán délelőtt, inkább dél körül  meglátogatlak, meg bizony.
A pályázatot nem nyertem meg, van ott első, második, harmadik, én különdíjat kaptam, mindenféle megtisztelő ajánlattal, amiből egy fillér sincs. De az eszmei érték a fontos. És feltételekkel, amik közül a legfontosabb, hogy más orgánumban nem jelenhet meg, és más lesz a címe, mert úgy illik a kötetbe. Üsse kő. (De igaz, visítottam...) De fogod olvasni, talán már reggel, csak ne ijedj meg tőle, kérlek, mert abban a fázisban kezdődik, amikor még ittál, és úgy fejeződik be, hogy elhagytál, szóval vedd úgy, hogy nem is rólad szól.
Ha azt érzed, történik valami, a frászt hozod rám, történt épp elég, egy kis nyugalomnak jobban örülnék...
A FE nagyon itt van, mondhatnám bennem, ha nem hangzana hülyén, de nem hangzik, érted, biztos. Együtt vagyunk., majd egyszer elmagyarázom.
A levelemre semmit nem válaszoltál, pedig vártam, de majd biztos elmondod.
Jókor jut eszedbe a managerkedés, eddig mi a frászt csináltál, kérdem értetlenül, mert semmi nem változott, nem lettem sem okosabb, sem tehetségesebb, csak...
Igen, A. G., igen Georges, el lesz rendezve.
Reggel is nézd meg a postádat. Lesz hab a tortán, vagy vaj a piritóson.
Leszünk még együtt Koppánymonostorban? Látunk még mókuskákat?
Drága jó vadász uram, alig várom, hogy elővegye azt a szép nagy puskáját!
Nyuszika (Mi bajod a köldökömmel? Csak nem te akarod nézegetni?!)

 

Levél G.-nek

Drága Zarándokom, ezerszer hangsúlyozom, hogy ez egy olyan mű, amihez csak adalékokat szolgál mindaz, amit én átélek. Történnek dolgok, ezeket megrágom, kiköpöm, megszűröm, és megírom. Nem rólunk szól, csak olyasmiről, ami megérintett, megesett velem. Tehát valós alapokból épített ,,szellemi termék,,. Van, ami valós, van, ami a fantáziám szüleménye. Csak az ihletért vagy felelős. Eredeti címe: Lelkek kapaszkodása, új címe: Három lépés szerelem

Levél G.-nek
Ölelgető zarándokom, merre bujdokolsz most, amikor kicsusszantam a meleg paplan alól, megborzongtam az ablakrésen beszivárgó hajnali ködtől, és megkívántalak. Felelőtlenül leltárt csináltam, mi mindent cserélnék el most egy zamatos, hosszú, reszkető kéjelgésért. Sok mindent. Odaadnám a kávémat, a reggeli nyújtózkodást, a még bennem villanó álmokat, a pár pillanatra körülölelő, de gyorsan szétrobbanó nyugalmat. Minden, mára tervezett örömöt, nem várt meglepetést, nehezen kicsikart elégedettséget megadnék, ha odadőlhetnék a válladhoz, emberszagért. Ujjam a karod hajlatába simítanám, ahol a bőr úgy ér össze, mintha bizony csábító Vénusz-domb lenne. Lassan föléd hajolnék, s te lassan alám hajolnál, cseppenként adagolnánk az élvezetet, hosszan, nyújtva, hogy soká tartson, ne legyen vége még. Kínnal vegyes öröm ez, mint amikor gyermekkorodban a mozgó tejfogtól akartál szabadulni: fáj, ha ráharapsz. És mégis ráharapsz. Itt vagy már velem? Mozdul benned a vágy? Tenyered végigpásztáz, dacos bimbót lel, feszülő ölet tapint, halmot, árkot, lankát, forró odut talál, mennyi hely, ahol megmárthatod magad. Bennem vágy lenni minden ízed, ujjad, nyelved, minden porcikád belém áhítozik. Az izmok már remegnek, kéjes borzongás ez, ami beteljesedést követel, de nem, még nem. Kezedbe fognád a csípőmet, s magadra húznál, először csak majdnem, aztán teljesen, de óvatosan elengednél, tolnál távolabb, hogy újrakezdhessük. Ingerelve érne bőrömhöz a bőröd, csusszanva, minden mozdulat az áhított lüktetés ígéretét rejti, de nem, még nem, még nem.
Számolatlanul tör föl bennem az élvezet, hullámokban, újra és újra hatalmába kerítve, az izmok megfeszülnek, de húzzuk még, nyújtjuk, tartson soká. Kérem, szinte könyörgök, hogy harapj meg, jelölj meg, látszódjon a fogad nyoma, fejedet az ölembe húzom, combomat a derekad köré fonom, és magamba szorítlak, mert így most csak az enyém vagy. Ez az. És engedjük magunkat az örvénylő ritmusnak, vigyen, sodorjon magával. Aztán amikor ujjaimmal a húsodba vájok, s egy görcs lüktet legbelül, akkor azt mondom. Most, igen. Ez az, igen. Igen!
 

Levél G.-nek
A testközelből tetszik. Igen, írás közben én élveztem egy halványat, gondolván, hogy így még nem próbáltuk. Interneten?  Csettints egyet, légyszi, ha majd az öregotthonban meséled.
Innen L. W. oldalra nem tudok bemenni, blokkol a céges tűzfal.
Randiról.
Pest felé menet csörög a tel, de rejtett szám volt, nem vettem fel. Aztán újra és újra. Akkor már parkoltam, felvettem. És mondja, hogy Kata.  Vártam a hívásodat, örülök, találkozhatnánk, nagyon elfoglalt, azért nem írt e-mailt, merre megyek ki a városból, találkozhatnánk. Megbeszéltük, hogy később - a ,,beavatkozás,, után - hívom, aztán hívtam, de akkor már ki volt kapcsolva a tel, csak üzenetrögzítő. Jötten F.-ra. Van száma, elérhetősége, holnapig nem szalad el. De nem bánom, mert írtózatosan nézek ki. Istenem, mint akin átment egy úthenger. 
A novellát ne bánd, előkeresem, vagy átküldöm.
Rosszul vagyok. Most vagy van valami, vagy van valami. Már azon is gondolkodtam, megkérem a Gergelyt, jöjjön elém. De ezt a lehetőséget vész esetre tartogatom. Hazavánszorgok.
Aludni szeretnék, egyszer 24 órát.
Jövő héten hétfőn szabin vagyok, hozlak, viszlek. (Picike jutalomért.)
Azt hiszem, túlspilázom az életedet. Még Klári-mérgezésed lesz.
Nem kell ám annyi. Csak amennyi jólesik.
Most nem vagyok szellemesebb. Alulmúlom magamat.
 

Levél G.-nek
Kedves, olyat írok, hogy kapaszkodj meg.
Még hogy nem igazságos az élet egy életen belül! Na, csak szépen sorjában, ahogy értek az impulzusok (jaj, látod, már a ráirányultság is meghatározott!).
Reggel dühösen indultam gyűlésre, mert késésben voltunk, Csabikának számítógép-ház, Gergely vacakol a fürdőszobában, a parkolóban megállít egy ezeréves ismerős, beszélgetne, de sietnék. Liget, Gergelynek orvosi vizsgálat (megvan az új munkahelye, oda kell, hétfőn kezd a W.-ban), de otthon hagyta a beutalót. Vissza, kanyar, piros lámpa. Erre mondják, hogy már reggel el van cseszve a nap. Gyűlés után a piacra mentem, mert a földhözragadt élet jeleire vágytam. Bóklászok a krumplik, almák, zöldségek, füstölt kolbászok között, amikor csörög a tel. A professzor úr asszisztensnője volt, és a következőket mondta (utána e-mailben el is küldte): Nem kell több sugár, mert eltűnt a csomó. Szétbombázták! Nyoma sincs. Elhalt sejt maradványok vannak csak, amik fölszívódnak. Kemo th. megy tovább még egy hónapig. (Izotópos vizsgálatot közben rendezett a T., nem várunk januárig, szerdán megyek F.-on.) Na, rohantam haza, hogy megnézzem az e-mailt, átküldte a M.-nek is, úgyhogy vele is beszéltem, most vasat kell ennem, nem tudom, miért.
A lelet így szól: Prospero traktus. A locális infestus a claustrális th. hatására exitituum,  decido  regressus D-num. Jav: chemo th. 4 hét, immun. megerősítése. Controll 2008. 11. 25.
(Úgy fordította magyarra, hogy sikeres beavatkozás, a helyi rosszindulatú elváltozás a sugárterápia hatására megsemmisült, visszahúzódó és csökkenő D-érték.) A kontrollra vinnem kell az izotópos ereményt is, és megint vérvételre kell mennem, mert vérszegény lettem. (Szerintem meg vérbő nőszemély, de nem vitatkozunk.)
Vége, nem kell többet süttetnem magam, bár M. szerint a kemo terheli jobban a szervezetet. És szerinte azért kértek tizet, hogy maradjon a volumen-korlátból, és más is beleférjen még. Na  Most nem is tudom, mit csinálnék. És újra csörög a tel., szabadságra kell mennem egy hétre, mert olyan vén vagyok, mint az országút, és sok-sok napom van. 17-étől gondoltam, mert a jövő hét a könnyű, arra kár pocsékolni.
Na? Kicsit megijedek, hogy akkor már sosem lesz ölelés, mert minek. És nyuszika sem leszek talán. Jaj, kedves, most sírok egy jót, de ez már más, szegény Gergely sem tudja, mi van, csak futkos itten, hogy anya, anya.
Én meg csak szeretek mindent.
 

 

Nem baj, semmi sem baj már. Az elfogadás csúcsa, amikor fenntartások és "ha"-k nélkül vesszük tudomásul a dolgokat. Elfogadni, hogy vannak kettőnknek körülményeink, nekem férjem, neked vállalt magányod például. Belenyugvással (de nem beletörődéssel) tudomásul venni, hogy múlik felettem az idő (mert milyen hirtelen elmúlhatott volna végérvényesen!), és megelégedni azzal, amit kínál a  kapcsolat, s nem követelni, hogy többet facsarjak ki belőle. Azt hiszem, ilyesmit fogok tanulságként leszűrni, ha magamhoz térek. Törékeny jószág az élet, és illékony a boldogság, nagyon igyekszem ezt az eszembe vésni. Pedig annyi intő jel volt, csak vaksin megint nem arra figyeltem, amire kell.
Most minden úgy jó, úgy elfogadható, ahogy van. Most minden szerethető. Most elégedett vagyok azzal, hogy vagy. De legfőképp azzal, hogy vagyok.
Akit Nyuszinak hívnak
 

 

Levél G.-nek
Itt egy elégedett nyuszika nyújtózkodik nyögdécselve, és elégedetten dörzsölgeti a pocakját. Bevacsorált, előtte volt valami perverz kalandja, aminek során Józsi megmasszírozta kívül-belül. Most magához veszi a fontos gyógyszereit, vitamint, Bérest, vasat, de álomhozó nem kell, mert anélkül is csodás éjszaka vár rá. Egy heggyel könnyebb a terhe. Most csak a pocakjára, a hancúrozásra és a szundikálásra gondol. Van neki egy okos és büszke kannyula, az kényezteti. Cserébe most kap a levélke mellé egy doc-ot, egy szép írással. (Letöltéskor: megnyitás, aztán mentés másként.)
Hát kell ennél több egy nyuszinak?

 

Levél G.-nek
Blokkolt agyú Zarándokom!
A te agyadnak most az a dolga, hogy görcsbe legyen, különben kilóg holnap a lóláb. Tessék butának lenni. Utána majd sziporkázhatsz, és írhatsz hosszú, szerelmetes üzeneteket, ami úgy kezdődik, hogy Szeretőm.
Csak azért forszírozom a dolgot, mert levelet írva sokkal szókimondóbb, bátrabb, kedvesebb, s talán őszintébb vagy, mint odahaza, morcosan, nemudvarlósan, nemhízelgősen, nemkívánósan, ráadásul kávétlanul. Legközelebb megmutatom, hogyan viselkedik egy szerető.
De tudom ám, hogy levelet kapni szeretsz (tőlem), ezért én csak-csak villantok egyet. Kurta kis iromány, akkora, mint egy tüsszentés, ám jólesik.
Agyonmasszírozott kedvesed.
 

Levél G.-nek

Asszonykád, aki egy olyan bitang harisnyát vett, hogy letéped - remélem.